A sport mindig is meghatározta az életemet. Gyerekként tele voltam energiával — talán egy kicsit túl sokkal is.
A szüleim ezért 1982-ben beírattak öttusára, hogy legyen hová levezetni ezt az erőt. Akkor még nem tudtam, hogy ezzel olyan útra lépek, amely egész életemet formálni fogja.

Az öttusa megtanított a rendszerességre, a kitartásra, az önfegyelemre és arra, hogyan ismerjem meg a saját határaimat. Megtanultam, hogy a fejlődéshez nincs rövid út: minden eredmény mögött munka, figyelem és tudatosság áll.

Amikor abbahagytam az öttusát, hirtelen üres lett körülöttem a világ. Nem tudtam, mihez kezdjek — csak azt éreztem, hogy valami hiányzik. A futás azonban végig ott volt velem. Ez volt az a mozgásforma, amit mindig a legjobban szerettem, és amelyben a legmélyebb nyugalmat és szabadságot találtam.

19 évesen lefutottam az első maratonomat.
Azóta pedig több tucat maratont és félmaratont teljesítettem.

A futás tanított meg arra, hogy minden futás más.
Van, amikor könnyű, van, amikor küzdelmes, de mindegyik hozzátesz valamit ahhoz, aki vagyok.
És minden edzésnek, minden versenynek egyformán örülök, mert tudom:

👉 a siker mindig azon múlik, milyen munkát teszünk bele.

A futás visszavezet önmagadhoz.
Megtanít arra, hogy fegyelmezett legyél, jelen legyél, és elfogadd: minden változik. De amíg lépsz egyet előre, jó úton jársz.

Edzőként pontosan ezt az utat szeretném megmutatni neked is.
A több évtizedes tapasztalatomat, az örömöket, a küzdelmeket, a felismeréseket — mind azt a tudást, amit az öttusa, a futás, az erdők, a hegyek és a hosszú kilométerek adtak nekem.

Ha szeretnéd felfedezni a saját futóutadat…
ha szeretnéd megtapasztalni azt az erőt, amit a rendszeresség, a mozgás és a tudatos fejlődés hoz…

akkor szeretettel várlak. Induljunk el együtt.
Fussunk. Nevessünk. Szeressünk. ❤️